Journal of electronic resources librarianship. – Philadelphia, PA, 2008-

33. (2021) 4., p. 262-272.

A webarchiválás kapcsán fontos felhívni a felsőoktatási alapképzésben részt vevők figyelmét is arra, hogy mennyire tünékenyek a weben tárolt információk. Az Ohio államban működő Daytoni Egyetem könyvtárosai és levéltárosai egy tanterven kívüli programot indítottak Állampolgári webarchiválás (Citizen Web Archiving) címmel, melyben felhívják a hallgatók figyelmét a webarchiválás jelentőségére, bemutatják a számukra, hogy az intézmény keretei között milyen eredményei vannak a webarchiválási tevékenységnek, milyen etikai alapelveket kell szem előtt tartani az internetről származó információk gyűjtése közben, illetve miként tudnak ők maguk részt vállalni e tevékenységben.

Az intézményben a közjót és a helyi egyetemi közösséget szolgáló, szociális támogatásért is elszámolható projektek nagy hagyományokkal bírnak: ebbe a sorba illeszkedett be a webarchiválással kapcsolatos kezdeményezés is, amelyet a koronavírus-járvány miatt online formában valósítottak meg. A hallgatók egy LibWizard nevű oktatási felületen (https://udayton.libwizard.com/f/citizen_web_archiving) szöveges útmutatók, weboldalak és videoanyagok segítségével sajátíthatták el a webarchiválással kapcsolatos alapismereteket, melyek ellenőrzése is ugyanezen a felületen történt. Az interaktív tananyag fejlesztői aktuális társadalmi, politikai témák webes visszhangjának felvillantásával is érzékeltetni próbálták azt, hogy a történelem mennyire a saját szemünk előtt alakul, és mennyire sérülékenyek azok a webes források, melyeknek a mentéséről gondoskodni kell. Terítékre kerültek a webarchiválás során felmerülő etikai és szerzői jogi dilemmák is. Az oktatóanyag végén a résztvevők gyakorlati archiválási feladatot kaptak: le kellett menteniük egy általuk fontosnak tartott oldalt „a közjó érdekében” az Internet Archive számára a Save Page Now funkció segítségével. A programban szándékosan nem határozták meg a történeti jelentőség fogalmát, ehelyett a közösségek és az egyének egyedi nézőpontjaira helyezték a hangsúlyt. Az utolsó kérdéssorban a hallgatókat magukat biztatták arra, hogy indokolják választásaikat, illetve fejtsék ki véleményüket az állampolgári webarchiválásról.

A 2020 őszén elérhető oktatóanyagot 1343 diák végezte el, rögtön az első napon 100-an. Ami a résztvevők által archivált weboldalakat illeti, az első három leggyakoribb kategória a „társadalmi aktivizmus”, a „vallás” és a „hírek” volt. (Az egyetem katolikus szellemiségben működik.) 97,5% válaszolta azt, hogy fontos, hogy a nagyközönség is aktívan részt vállaljon a webarchiválásból.

Az Állampolgári webarchiválás program ezáltal megfelelt az egyetem átfogó tantervi céljainak (közösségi gondolkodás, kritikai szemlélet), igazolva, hogy a webarchiválás pedagógiai eszközként is alkalmazható. Sikerült tudatosítani a hallgatókban, hogy a ma archivált anyagok a jövő fontos történeti forrásai, és amit ma feltesznek az internetre, az dokumentálja az egyén látásmódját a jövő számára, és mint ilyen, értékkel bír. Az állampolgári webarchiválás erősíti az egyéni szerepvállalást a kulturális örökség sokszínű megőrzésében. Ezen a tanterven kívüli programon keresztül a hallgatók megtanulhatták, hogy a webarchiválás nem kizárólag közgyűjteményi feladat: a jelen webes lenyomatainak gyűjtése közös társadalmi felelősségünk, melybe önkéntesként bárki bekapcsolódhat.

A jövőben hasznos lenne célzottabban bevonni a hallgatókat az egyetemi könyvtár Archive-It-tel zajló webarchiválási tevékenységébe, amihez jobban meg kell őket ismertetni az egyes részgyűjtemények gyűjtőkörével.

(Németh Márton)