The journal of academic librarianship. – Ann Arbor (Mich.), 1975-

47. (2021) 4., 102369

Az Illinois-i Egyetem (Urbana-Champaign) könyvtárának munkatársai 2018-ban felmérést készítettek, hogy egyetemük oktatói és kutatói tudnak-e arról, hogy más kutatók felhasználták-e a 2015-ben publikált, nagy idézettségű cikkeikben található adatokat. (A kiinduló mintát 9 tudományterület Scopus szerinti legnagyobb idézettségű 20-20 cikke képezte; 48 fő válaszolt az e-mailben eljuttatott kérdőívre.) Egy második felmérés keretében 2019-ben azokat a szerzőket keresték meg, akik a Scopus adatbázis szerint idézték az első felmérésre válaszoló kutatók cikkeit (1698 fő, közülük 240 fő válaszolt).

Bár az eredmények azt mutatták, hogy számos példa volt újrafelhasználásra, az adatok nem minden tanulmányban játszottak ugyanolyan szerepet. Az első felmérés válaszadóinak 81%-a számolt be arról, hogy dolgozata tartalmazott adatokat, és 33% jelezte, hogy tudomása szerint sor került adatainak újrafelhasználására. Az ő 85%-uk úgy ítélte meg, hogy adatai valamennyire vagy rendkívül fontosak mások munkájához. Ezeket a válaszadókat arról is megkérdezték, hogy miként biztosítják az adataikhoz való hozzáférést. A leggyakoribb eszköz a folyóirat-mellékletekben való közlés volt (45%), amit a szerző vagy a projekt honlapja (36%), valamint az e-mail (36%) követett, majd az online adatbázisok vagy adatrepozitóriumok (18%), végül a felhőszolgáltatók tárhelyei (9%) zárták a sort.

Arra vonatkozóan, hogy hogy miért nem használhatták fel az adataikat, 31% úgy látta, hogy az adatok nem feltétlenül egy konkrét kutatási kérdésre válaszolnak, 14% esetében a szerzők nem is osztották meg az adatokat, 7% szerint hasznosabb, ha a diákok gyűjtik az adatokat, 7% úgy vélte, hogy jogi akadályok vagy IP-problémák miatt túl nehéz az újrafelhasználás, és 5% gyanította, hogy az adatok újrafelhasználását a minőségükbe vetett bizalom hiánya akadályozhatta.

Azt is megkérdezték, hogy a szerzők maguk használtak-e fel újra mások által közölt adatokat cikkeikhez. Azok közül, akiknek tanulmánya tartalmazott adatokat, 40% válaszolt igennel; az ő túlnyomó többségük (93%) valamennyire vagy rendkívül fontosnak ítélte a mások kutatási adataihoz való hozzáférést. Akik nemmel válaszoltak, a következő indokokat említették: az adatok nem adnak választ a saját kutatási kérdéseikre (40%), hasznosabb, ha a diákok gyűjtik az adatokat (23%), bizalmatlanság mások adatainak minőségével szemben (17%), nehézségek az adatok értelmezésével vagy újraformázásával kapcsolatban (3%).

A második felmérés válaszadóinak mindössze 15%-a nyilatkozott úgy, hogy felhasználta az általa idézett tanulmány adatait. Közülük 40% azt állította, hogy a cikkben szereplő táblázatokból, ábrákból másolta ki az adatokat, 26% egy folyóirat-mellékletből, 11% pedig online adatbázisból vagy adatrepozitóriumból vette azokat.

Azok, akik nem használták fel az idézett közlemény adatait, 58%-ban azért tettek így, mert az adatok nem az ő kutatási kérdésükre adtak választ, 14% szerint az eredeti tanulmányban nem voltak adatok, 10% úgy nyilatkozott, hogy a diákjai gyűjtik az adatokat, 3% szerint pedig jogi akadályok vagy IP-problémák képezték a gátat.

Végezetül arra is rákérdeztek, mi volt az idézés célja. 76% hátteret kívánt adni saját tanulmányához, 27% hasonló módszert követett, 9% alternatív módszertant szeretett volna biztosítani, 6% pedig igazolásul (validálási célra) használta fel az idézett tanulmányt.

A kutatás segíthet jobb megvilágításba helyezni az adatok újrafelhasználásának, illetve fel nem használásának kérdését. A szabad szöveges válaszok közül két olyan alábecsült tényező is kiemelhető, amely a fel nem használás magyarázatául szolgál: az adatok irrelevanciája a jövőbeli kutatások számára (az adatra nincs szükség vagy nem alkalmazható az új kutatás kontextusában), valamint az adatgyűjtés oktatási értéke.

(Koltay Tibor)