Computers in libraries. – Westport (Calif.), 1989-

36. (2016) 10., p. 26-29.

A tudományos eredményt hagyományosan a megjelenést biztosító folyóirat impakt faktorával, a szerző más tudományos folyóiratokban történő idézettségének számával, valamint a h-indexszel szokták mérni (utóbbit a szerző cikkeinek és a rájuk történő hivatkozásoknak a számából képezik). Az altmetrics viszont a közösségi médiában való megjelenések, a cikkletöltések, a megtekintések, az intézményi repozitóriumokban és a Mendeley hivatkozáskezelő és -megosztó rendszerben, valamint a ResearchGate tudományos közösségi oldalon való szereplések mérőeszköze. Előnye, hogy – ellentétben a folyóiratcikkek hosszadalmas lektorálási eljárása miatt akár két évig is eltartó megjelenésével –, a tudósok így napok alatt viszontláthatják nemcsak munkájuk eredményét, hanem a rá érkező visszajelzéseket is. Az altmetrics azoknak a kutatóknak is előnyös, akik nem cikkekben, hanem például könyvekben, tanulmányokban publikálják eredményeiket. A Goodreads például a Mendeley hivatkozáskezelővel nyomon követi az adott könyv olvasóinak számát. Más eszközök pedig az adathalmazok, interjúk és blogok hatását is reprezentálni tudják.

Az altmetrics demokratikus, mert nemcsak a tudós kollégák, hanem a hallgatók véleményét is tükrözheti. A széles körű visszajelzések miatt jó példa a crowdsourcingra is, hiszen az olvasó megoszthatja például a Facebookon, vagy ismertetést írhat róla a Goodreadsen. A hírportálokon történő említések száma szintén jó visszajelzés lehet a kutatási eredmények társadalmi hatásáról. A minél szélesebb körű sajtómegjelenés, a nagyközönség számára való láthatóság elsősorban a támogató szervezetek megnyerése, az anyagi források biztosítása miatt fontos.

Az altmetrics ellen szól, hogy a közösségi hálók népszerű témái például az ebola vagy a migráns krízis, de a komplikáltabb témák, például hidrogén magas hőmérsékleten történő felszívódása cirkónium-ötvözetekben jóval kevésbé keltik fel a laikus közösség érdeklődését. Ez a jellegzetesség tisztán tükröződik az altmetrics éves rangsorában és ezeknek a Web of Science leghivatkozottabb cikkeivel való összehasonlításban.

További bonyodalmat okoz a webes eszközök sokfélesége. A tudósoknak el kell dönteniük, hogy a Twitter említéseket vagy a Facebook statisztikákat veszik figyelembe, és fel kell mérniük, hogy vajon a kiadók és a tudományos élet elfogadja-e ezeket. Ráadásul a webes bibliometriai indikátorokat manipulálni is lehet. A döntésnél a következő szempontokat érdemes figyelembe venni: az altmetrics rugalmasabb értékelést tesz lehetővé, mint a hagyományos impakt faktor és h-index. Ezen kívül jól passzol a jelenlegi tudományos publikálási trendekhez – az altmetrikai indikátorokat már adoptáló nyílt hozzáférésű folyóiratokhoz és az ORCID egyedi szerzői azonosítókhoz. Igaz, hogy az altmetrika a tudományos munka minőségénél jobban jelzi a téma iránti közérdeklődést, de nem szabad elfelejteni, hogy a bibliometria soha nem is volt a minőség jelzésére alkalmas.

Végső soron kimondhatjuk: az altmetrika gyors visszajelző képessége miatt értékes kiegészítője a hagyományos bibliometriának a tudományos hatás mérésének terén. Jobb lehet a könyvek, előadások és vizuális munkák esetében, melyeket a hagyományos értékelő eszközök mellőznek. Vélhetően felváltani nem, csak kiegészíteni fogja az impakt faktort, a h-indexet és a tudományos hivatkozásokat. Ha a kutatóhelyek mereven ellenállnak, akkor szembekerülnek az árral, a közösségi háló, a nyílt publikálás és az információ demokratizálódásának egyre jelentősebb trendjével.

(Fazokas Eszter)