New review of information networking. – London, 1995-

15. (2010) 1., p. 16-28.

Az e-learning a távoktatás egy viszonylag új, a digitális technológián alapuló formája. A cikk szerzői szűkebb értelemben, mint „webalapú oktatás”, azaz „online tanulás-tanítás” használják a fogalmat. Az e-learning nem csupán a távolról elérhető információforrások oktatási célú használatát jelenti, hanem az oktatás internetes alapokon történő megszervezését, ily módon új alapokra helyezi az ismeretek elsajátítását. Az oktatási folyamatban a tanár szerepe az ismeretforrások elkészítése, összegyűjtése és az ismeretelsajátítás folyamatainak megszervezése. Ezután a tanár szerepét a rendszer veszi át, lépésről lépésre vezetve a hallgatót, aki végül egy interaktív teszt formájában adhat számot az elsajátított ismeretekről. Egy másik e-learning modell szerint a tanár virtuális vezetőként funkcionál, így a rendszer csupán az oktatás médiuma, s nem tölti be a tanár szerepét. Az alkalmas e-learning modell kiválasztása az oktatott tárgytól és a célfelhasználóktól függ.

Könyvtári környezetben több lehetőség is kínálkozik az online oktatás alkalmazására. Mindenekelőtt maguk a könyvtárosok is rászorulnak, hogy folyamatosan fejlesszék tudásukat, megismerjék az új technológiákat s az azokban rejlő lehetőségeket. Másodsorban az e-learning alkalmazható lehet a használóképzésben: az adatbázisok, online katalógusok használatának oktatásában, illetve igencsak fontos szerepet tölthet be az információs műveltség (information literacy) terjesztésében, akár a könyvtárosképzésbe beágyazódva, akár különálló (online) tanfolyam formáját öltve. Az e-learning könyvtárosképzésben történő alkalmazásának kétségtelen előnye, hogy valamelyest tehermentesíti az oktatókat, s akár fel is válthatja a hagyományos oktatást, nem utolsósorban megkönnyítve a mozgásukban korlátozottak részvételét a képzésben.

Egy felsőoktatási könyvtár sokféle módon profitál a távoktatásnak ebből a formájából: felkészültebb személyzetre tesz szert, valamint nyílt tanfolyamai révén szolgáltatásait (pl. adatbázisok) is népszerűsítheti, egyre több felhasználót nyerve meg magának.

A lengyel oktatási rendszer egyelőre kevésbé fogadja be az oktatásnak ezt a formáját, de pozitív példák azért léteznek. Utóbbiak között említendők az e-learning elterjedésének támogatását célzó egyesületek, vagy a lublini Maria Curie-Skłodowska Egyetem „Lengyel Virtuális Egyetem” projektje, amely nyílt „e-tanfolyamokat” kínál, továbbá a Varsói Egyetemen és a Varsói Műszaki Egyetemen is létezik e-learninggel foglalkozó központ.

A lengyel felsőoktatási könyvtárak jelenleg egy hibrid modellt alkalmaznak: tevékenységüknek csupán egy részét helyezik ki a virtuális térbe. Az e-learning jelentősége ugyanakkor egyre inkább tudatosul a lengyel könyvtáros társadalomban. Egyik tipikus alkalmazása az adatbázisok, digitális gyűjtemények és szolgáltatások megismertetése a felhasználói közösséggel. Egyelőre viszonylag kevés felsőoktatási könyvtárban van online távoktatási lehetőség, a kezdeményezések legtöbbje maguktól a könyvtárosoktól származik. Egyesek szerint az e-learning terjedésének gátja a nem megfelelő felkészültséget nyújtó könyvtárosképzés, valamint továbbra is elkerülhetetlen marad majd a könyvtárak fizikai felkeresése, a felhasználókkal való közvetlen találkozás.

Lengyelországban az e-learning kategóriájába sorolható a könyvtárosok online források felhasználásával történő önképzése, illetve mindenképp említésre méltó a három modulból felépülő professzionális online könyvtáros kurzus, a Bibweb.

A használóképzés Lengyelországban több egyetemen az oktatási program részét képezi. Nem tekinthető szigorú értelemben e-learningnek, amikor külön adatállományokban tárolt felhasználói útmutatások (online guides) állnak csupán az olvasók rendelkezésére. Vannak azonban természetesen speciális weboldalak interaktív elemekkel, illetve oktatóanyagokkal, amelyek célzottan az újonnan beiratkozó olvasók számára készültek. A lengyel könyvtárak esetében egyelőre a passzív tanulási forma a támogatottabb, s nem a készségek fejlesztésére fektetik a hangsúlyt.

Ha a hagyományos oktatási modell helyett e-learningben gondolkodunk, lépést kell tartanunk a technológia fejlődésével. A Maria Curie-Skłodowska Egyetem például a Second Life világában is felépítette könyvtárát, amelyben virtuális körsétát tehetnek a látogatók. Hasonlóképpen idővel a használóképzésben is egyre inkább tért kellene hódítania az online prezentációk és oktatófilmek alkalmazásának olyan területeken is – mint például a katalógushasználat oktatása –, amelyeken eddig hagyományosan az olvasók közvetlen instruálása volt az elterjedt tanítási mód.

(Dancs Szabolcs)